|
|
 |
Az AGFA Le Box eldobható fényképezőgépre az egyik budapesti fotóbizományi
polcán leltem rá. Mivel 2007 májusában lejárt a benne lévő film szavatossága,
ezért potom 290 Ft-ért tudtam megvásárolni.
Amint a képen is látható, ez még a régi AGFA logóval készült
(a mostaniakon már a modernizált "AGFAPHOTO" felirat szerepel, amihez viszont
az eredeti gyártónak nem sok köze van, de erről majd később.)
|
 |
Vicces, hogy a csomagoláson részletesen magyarázzák a vaku használatát,
miközben ez egy vaku nélküli gép :) |
 |
A csomagolás szerint 27 kép elkészítése lehetséges a géppel,
a gyakorlatban viszont 29 felvétel fért rá a negatívra.
(A hívással együtt is 31 Ft/kép költség elég versenyképes :)
|
 |
A gép kellemes keréktárcsa ezüst & fekete színkombinációban készült.
A szokásosnál apróbb méretű, de ennek ellenére határozottan jó fogása van.
Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a zárkioldás milyen halkan történik:
az eddig tesztelt gépek közül ennél a leghalkabb az exponálás,
a filmtovábbításkor hallható kattogás pedig a "kategóriában megszokott hangerejű".
A fixfókuszos gépek adottságaként ismert "másfél métertől a végtelenig minden éles"
jelenséget ennél a gépnél kevésbé vettem észre.
A hátlaptól számítva 2,5-3 méter az a távolság, ami a legélesebbnek tűnik,
ami ennél közelebb, vagy messzebb található, az feltűnően életlen a képen. |
 |
A hátulján lévő tájékoztató bár nem bőbeszédű, de azért a legfontosabb tudnivalókat tartalmazza.
A lomózásnál kedvelt képszél torzítások ennél a gépnél nem jelentősek,
ezen a téren még mindig a DM-es gép az "etalon".
A képszél sötétedés viszont enyhe mértékben jelen van a felvételeken.
|
 |
A gép érdekessége, hogy nem csupán a megtelt kazettát tudjuk belőle kivenni a
fényképezés után, hanem a komplett filmtovábbító modul kiszedhető egyetlen
mozdulattal.
Ráadásul ahogyan az a cikk második részéből kiderül: egyedülálló módon
nappali megvilágítás mellett (!), pár perc alatt újratölthető.
|
 |
Ha csupán a megtelt kazettára van szükségünk, akkor elegendő a gép
jobb oldali sarkát kinyitni egy éles késsel, vagy csavarhúzóval. |
 |
A kis gép korábbi tárolási körülményeiről sajnos nincs infóm, így akár az is lehet,
hogy hónapokat töltött kirakatban, vagy radiátor közelében, mindenesetre a lejárat
óta eltelt közel 5 év nem tett jót a nyersanyagnak: élettelen, szaturáció nélküli színek
láthatóak a scannelt képeken.
Meglehetősen szemcsés a film, noha léteznek már olyan 400-as negatívok is,
amelyeknél nem szemcsésebb a kép, mint a 100-as társaiknál. |
 |
A gépben ISO 400-as színes negatív van, elsőre meglepett, hogy nem AGFA felirat
van a kazettáján, hanem az unalomig ismert "Color Negative Film",
azonban a vonalkódot (018497) beírva a DXn Simulator oldal keresőjébe kiderül,
hogy ez bizony AGFA által gyártott Perutz SC 400-2 Color típusú film.
|
 |
Ahogyan pár sorral fentebb írtam, a gép kezelése kimondottan kellemes, nem úgy,
mint az előhívott negatív scannelése.
A mechanika pontatlansága miatt ugyanis a képkockák között
nem azonos a távolság: hol 1mm, hol 3mm kihagyással követik egymást a képek.
Sajnos ez a "trehányság" teljesen megbolondította az általam használt olcsó,
diafeltétes EPSON 3490-es scanner ostoba programját.
Kézi képkijelölésre nincs mód: mindenképpen a gyári buta software akarja felismerni
a képek határait, ami a bal oldali képernyőkép tanúsága szerint nem mindig jár sikerrel.
Ilyenkor a diakeretben kézzel kell miliméterenként tologatni a filmcsíkot, persze minden
alkalommal értékes percek mennek el azzal, hogy a "preview" gombot
nyomogatjuk,
és várjuk az előképet, hogy jó lett-e az újrapozícionálás.
A 24 kockás negatív behúzásával annyi idő ment el, ami alatt két, 36-os filmet be
tudtam volna olvasni. Ha előre tudom, hogy ez ekkora "szívás", akkor tuti,
hogy inkább a laborosokkal scanneltettem volna be a filmet... |
| |
|
Az alábbi képgalériában az AGFA LeBox géppel készített felvételeket lehet megtekinteni. A képek 2012.01.30-án készültek. |
