Szegecs Weblapja

Magnós hasonlattal élve számomra ez a film volt a nyersanyagok "krómos kazettája".
Vagyis csak olyan témákat fotóztam rá, amelyek megítélésem szerint megérdemelték a jobb minőségű nyersanyagot. Az AGFAPAN sorozat mindig is híres volt a
részletgazdagságáról, illetve kiváló felbontóképességéről.
Ennek ellenére nem volt vészes az ára: sokkal olcsóbb volt, mint az Ilford filmek,
ugyanakkor minőségben nem volt rosszabb. Minőségét jellemzi, hogy amíg a
Fortepan 100-as film 90 vonal/mm-s felbontást tudott, addig az AGFA 150 vonal/mm-t.
Gyakorlatilag mindenféle hívóhoz volt hozzá hívási idő megadva, én leginkább
Ilford ID-11-ben, vagy Perceptolban hívtam elő.
Karakterénél fogva kiválóan alkalmas volt portréhoz, szocióhoz, vagy lepattant
épületek fotózásához.

A még fóliában lévő APX 100-asokat valamikor 2004 elején vásároltam, nem sokkal
azelőtt, hogy megvettem az első digitális gépemet. Az előtérben lévő APX 25-s viszont régebbi, még német márkában van rajta az ár, 2000 végén vásároltam.
Azért került mégis a képre, mert 2004 előtt a 100-as film doboza is olyan volt, mint
a képen látható 25-é.
Az APX 25 még akkor megszűnt, amikor a 100-asat még javában gyártották.
Amikor felmerült, hogy az AGFA felhagy a filmgyártással, sokan nagy érvágásként
élték meg, hogy az APX film is megszűnik. Szerencsére ez nem így lett, mert
"AGFAPhoto" néven egy másik cég átvette a gyártását, miközben forgalmazni kezdtek mindenféle átmatricázott (OEM) digitfényképezőket, és képkereteket is.
Az "újfajta" AGFA filmet még nem állt módomban kipróbálni, így ezzel kapcsolatos tapasztalataimról sem tudok beszámolni.

Az alábbi képek 2003. július 10-én, 10 és 11 óra között készültek a szolnoki Tárházról, ami már hosszú évek óta pusztul a Tisza partján.
A fényképek Exa 1A géppel, Domiplan 2.8/50 , Zeiss Flektogon 4/20 , és Ennalyt 2.8/135-as objektívekkel készültek.
A filmet saját magam hívtam elő.