Lubitel 2 TLR fényképezőgép bemutatása

Szerettem volna komolyabb anyagi befektetés nélkül kipróbálni a középformátumú fényképezést.
Évtizedekkel ezelőtt nemcsak a profik kiváltsága volt az, hogy rollfilmre fényképezzenek. Sok amatőrgép is ezt a filmtípust használta. Természetesen ezek az egyszerűbb gépek nem ütik meg a profi gépek képminőségét, van olyan közülük, amelyeken az élességállítás is csak saccolással működik. Ilyen gépet nem akartam venni.
A most bemutatásra kerülő Lubitel 2 gép az ún. TLR (2 objektíves, tüköraknás) családba tartozik.
A két objektív közül a felső a keresőképet szolgáltatja, az alsó pedig a filmre fókuszálja a képet.
Mivel a két objektív együtt mozgatható, így a keresőkép élessége esetén a felvétel is biztosan éles lesz.

A gép megjelenése a német Rolleiflex, ill. a japán Yashica Mat-ra emlékeztet.
Azonban amíg előbbieknél a két objektív fixen van beépítve az előlapba,
és élességállításnál gyakorlatilag az előlapot mozgatjuk előre-hátra, addig ennél fogaskerék-rendszerrel van megoldva az együttfutás, az előlap nem mozdul el.
Nyilván egyszerűbb volt így gyártani, de ezzel az együttfutás pontossága nem olyan nagyfokú, mint a Rollei-nél. Ez persze a gyakorlatban nem okoz jelentős problémát.
Annál inkább az, hogy a gép bakelitből készült, különösen vigyázni kell rá. :)

A legelső Lubitelt a Voigtlander Brilliant-ról koppintották,majd ezt feljlesztgették tovább.
A Lubitel 2-ből is kétféle változat készült 1955 és 1980 között, a régebbiek ún. ZT-5 zárral vannak szerelve, és a ma már nem szabványos 1/10, 1/25, 1/50, 1/100, 1/200 és B
időket tudják, míg az újabbak (mint ez is) már ZT-8 típusú zárral lettek szerelve,
és a záridők is a szabványos sor értékei: 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, és B .
(A tulajdonomban lévő gép 1974-es gyártású.) Későbbiekben fejlesztették ki a Lubitel 166-ot, ami külsejében, ill. minőségében is alulmúlja elődjeit.

A kezelőszerveket az objektív köré csoportosították, ami -lévén, hogy ez egy központi záras gép- érthető is.
Az már kevésbé, hogy miért ennyire anti-ergonómikus a kezelése: kicsik a gombok,
pl. kesztyűben nem is állítható be normálisan, beállításnál mindig rá kell nézni a gépre,
nem kezelhető "vakon", mint pl. egy Zenit.

1-es számmal jelöltem a zárfelhúzó kart, ezt lefelé kell elmozdítani, ezután exponálhatunk a géppel. Akár többször is ugyanarra a kockára, mert semmiféle védelem nincs a kettős exponálás ellen.

2-es szám található az exponáló gomb mellett, bár mérete miatt ezt túlzás gombnak nevezni...

A 3-as számmal jelölt aljzatba kioldózsinórt csavarhatunk, ami nem csak a berázás ellen véd, hanem kényelmesebben exponálhatunk vele, mint a beépített exponáló"gombbal".
A 4-es számú bütyökkel forgatható el a záridő állító tárcsa.
A legrövidebb záridő 1/250-ed, ami a sportfelvételek készítésének, ill. nagyérzékenységű filmek használatának szabadságát erősen lekorlátozza.

Az 5-ös karral működtethető az önkioldó, a 6-os aljzat pedig a vakuszinkron csatlakozó.
A központi-záras gépek azon előnyös tulajdonsága, hogy minden záridőhöz használhatunk vakut, ennél a gépnél is megvan.
A vakupapucsot elfelejtették rátenni a gépre, így vagy kézben fogjuk :))), vagy egy speciális markolatra szereljük a gépet, amin rajta van a vakutartó papucs is.

Az objektív a kevésbé fantáziadús T-22 névre hallgat, ez egy triplet rendszerű objektív.
A 75mm-s gyújtótáv a normál látószögnek felel meg a rollfilmes gépeknél.
A legrövidebb beállítható távolság 1,3 méter.
Sajnos mélységélesség-jelző skálával nem látták el az objektívet.
A 4,5-s legnagyobb blendenyílással nem tartozik a fényerős objektívek közé.
(Meg kell említeni, hogy a kereső objektív fényereje jobb, 2.8-as)
Az objektív pozitív tulajdonsága, hogy sok lemezből áll a blendéje, így minden értéknél kört rajzol ki. A gép gyáriszáma is az objektívre lett gravírozva, mellette cirill betűs Lomo felirat található.

A keresőbe felülről kell belenézni. Sajnos sem mikroraszter, sem mérőék nem segíti az élességállítást, mindössze a kereső közepe lett kissé besötétítve, bár ez nem sokat segít a beállításnál. Ráadásul ha nem pont szemből nézünk rá a mattüvegre, akkor a keresőkép egy jelentős része elsötétedik.

A filmtovábbítás a jobb oldalon taláható kerékkel végezhető, semmilyen zárgátló szerkezettel nem rendelkezik, ezzel megnöveli az egymásra exponálás valószínűségét, ill. azt, hogy esetleg túl sok hely lesz a képkockák között.

Kihajtható egy kis nagyítólencse is, ha közelről akarjuk szemlélni a keresőképet.

Enélkül igen rizikós a beállítás, mert messziről nézve az is élesnek tűnhet a keresőben,
ami közelről vizsgálva nem az.
A kereső bezárása előtt ezt a kis lupét vissza kell hajtani, különben letörik.
Pár sorral fentebb említettem, hogy sportfelvételek készítésére szinte alkalmatlan a gép,
ettől függetlenül van benne ún. sport-kereső, ami gyakorlatilag 2 fémlemezbe vágott megfelelő rést jelent.

Ezzel élességet állítani természetesen nem lehet, a képkivágást is pontatlanul mutatja,
ezért gyakorlati haszna a nullával egyenlő.

Az alsó nyíl azt a kis ablakot mutatja, amin nyomon követhetjük, hogy hanyadik expozíciónál tart a film, hiszen a rollfilm hátára gyárilag rá vannak nyomtatva a "kockák" sorszámai.

A hátlap a kereső mögötti két kis patent segítségével nyitható ki, ez sem egy túl biztos megoldás, de megfelelő odafigyelés esetén nem okoz gondot.
A vázba beépítettek egy kis rekeszt, amiben szűrőt, vagy előtétlencsét tarthatunk, ez a baloldali szíj alatt látható.

 

Összegzés:

A gépet eredetileg is olcsó túristagépnek, és nem profi eszköznek szánták. Ennek megfelelően kell elvárásokat támasztani vele szemben.
A fent leírt hiányosságok, kényelmetlenségek ellenére azért szép, éles képek készíthetők vele, de nyilván senki ne várja azt,
hogy 1500 forintért (amennyiért ezt a gépet bőrtokkal együtt vettem), olyan minőséget kapunk, mint pl. egy 645-s Mamiya-val :)))

Azt hiszem, ha ebből a gépből még valamit ki akartak volna hagyni, akkor vagy objektív nem lenne benne, vagy a zárszerkezet hiányozna :)
Véleményem szerint a 6*6-os képformátum is elég nehezen szokható meg, nem könnyű gazdaságosan kihasználni a képfelületet
ebben a formátumban. Ezt a gépet tényleg csak megszállottaknak, ill. gyűjtőknek tudom ajánlani.

 

 

 

C) 2004.07.06. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!