|
A filmesdobozból készült lyukkamera legfőbb tulajdonsága, hogy a film nem síkban, hanem félkör alakban fekszik benne, így extrém látószög,
és szokatlan képvilág érhető el. |
 |
Hozzávalók:
- fekete színű, üres filmesdoboz
- zárófólia pl. joghurtos dobozról
- fekete szigszalag
- vékony tű
- körömreszelő, vagy műszerész reszelő
- tapétázókés
- rollfilmről leszedett fényvédőpapír (vagy más fekete papír)
|
 |
Első lépésben a filmesdobozból ki kell vágni a "képablakot".
Mivel ez úgyis takarásban lesz, így nem kell különösebben ügyelni arra, hogy
a téglalap (vagy négyzet) teljesen szabályos legyen.
A tapétázókéssel belevágjuk a műanyagba a kb. 1*0,5 cm széles "ablakot". |
 |
A joghurtos pohárról leszedett fóliát kisimítjuk, ne legyenek benne gyűrődések.
Ezek után egy vékony tűvel átfúrjuk (nem átszúrjuk!) a fóliát, de épp csak annyira,
hogy a hegye átérjen a másik oldalra. (Türelemjáték, mert elvileg át is szúrhatnánk,
de azzal egyrészt sokkal sorjásabb lenne, másrészt ha nem dolgozunk kellő
óvatossággal, akkor a lyuk is túl nagy lesz, ami életlen képeket okoz.
|
 |
Érdemes több lyukat is készítenünk, és ezeket beszámozni, hogy az első használat,
és az azt követő előhívás után eldönthessük, hogy melyik sikerült a legjobban.
(Házi módszerekkel ugyanis nem tudunk két teljesen ugyanolyan lyukat készíteni,
márpedig a lyuk pontossága jelentős szerepet játszik a lyukkamera által létrehozott
kép minőségében.) |
 |
Amennyiben szükséges, a fólia másik oldaláról távolítsuk el a sorjákat,
de csak óvatosan: ha nem megfelelő a reszelő, vagy túl erősen nyomjuk az anyaghoz,
akkor felszakítja, vagy kitágítja a lyukat. |
 |
Miután a lyukat elkészítettük, a fóliát rögzítsük szigetelőszalaggal a filmesdobozra úgy,
hogy a lyuk a képablak közepére essen!
A fóliát mind a négy oldalról ragasszuk hozzá a filmesdobozhoz azért,
hogy ne érhesse oldalról beszűrődő fény a filmet. |
 |
Így néz ki belülről szemlélve a lyuk, - hála a Fuji S7000 makró-funkciójának :D |
 |
A lyuk belülről, - ezúttal vakus derítéssel. |
 |
Érdemes több "készüléket" gyártani, hogy ne kelljen minden felvétel után hazamenni,
és újratölteni a gépet. |
 |
Azért, hogy a lyukkamera ne kapjon fényt a tárolás/szállítás közben, valamilyen módon
le kell zárnunk a nyílását.
Erre a célra üres rollfilmes hátlappapírt vágtam szét, amelynek a belső fele
fekete
színű, és nem engedi át a fényt.
A rögzítés előtt iratlyukasztóval készítettem egy-egy kivágást, majd a két végüket úgy
ragasztottam szorosan egymáshoz, hogy ne csússzanak le a filmesdobozról,
de azért elforgathatóak legyenek.
A rájuk rajzolt nyíl azt az irányt jelzi, amilyen irányban el kell fordítani ahhoz,
hogy a lyuk szabaddá váljon. |
 |
A filmbetöltést értelemszerűen teljes sötétben kell végezni!
4-5 cm széles darabokat kell levágni a filmből, és ezeket úgy beleilleszteni
a dobozokba, hogy a film felvegye a doboz görbületét.
Ezek után vissza lehet pattintani a filmesdobozok tetejét, majd a lyukkamerák
használatba vehetőek.
Az expóidők egyrészt a fényviszonyoktól, másrészt a lyuk méretétől függenek,
így erre kész adatokat nem tudok adni. Az általam készített eszközökkel nyári,
jó fényviszonyok között 3-5 másodperces expóidők váltak be, ISO100-as filmre
fotózva.
|
|
|
|
Képek hamarosan! |
