|
A műteremi fényképezés során általában egynél több vakut szoktunk használni. Ezek villanását egymáshoz kell szinkronizálni.
Ennek egyik módja lehet a már korábban bemutatott slave papucs. Sokszor azonban a slave papucs nem kap elegendő visszavert fényt,
és nem süti el a vakut.
Ráadásul ahány vakut akarunk egyszerre használni, annyi slave papucsra lesz szükség,
ami tekintve ezek árát (2-3000 Ft/db) jelentős költség lehet.
Ezek kiküszöbölésére építettem egy vezetékes vakuvezérlőt. A kapcsolás alapja az optocsatolós vakuillesztő áramkör,
amely eredetileg arra készült,
hogy megvédje a
modern gépeket a nagyfeszültségű vakuk káros hatásaitól. Ezekből az áramkörökből tetszőleges számút építhetünk meg,
és közösen vezérelhetjük őket.
Az elosztó további szolgáltatása tehát, hogy galvanikusan elválasztja a vakukat egymástól, ill. a fényképezőgéptől is, így nyugodtan használhatunk
régi,
magas talpfeszültségű vakukat is, anélkül, hogy egymást, vagy a gépet tönkretennék.
|
 |
A felül, két oszlopban elhelyezkedő aljzatokba a vakuk köthetők be, méghozzá úgy,
hogy a baloldali oszlopban lévők az újabb (alacsonyabb triggerfeszültségű) vakukat,
míg a jobboldali csatlakozók a régi (nagyfeszültségű) vakukat fogadják.
A csatlakozásokhoz 6.3-as mono jack aljzatok kerültek beépítésre, mert ezek könnyen
bonthatók, viszonylag nagy az érintkező felületük, és olcsón beszerezhetőek,
valamint kevés helyet foglalnak a dobozon belül.
Az alsó sarokban található aljzatba a fényképezőgép szinkronkábelét kell kötni,
a mellette lévő "tesztgomb" a vakuk gép nélküli elsütését teszi
lehetővé
(pl. fényméréskor hasznos).
|
 |
Gyakorlatilag tehát a már korábban bemutatott optocsatlolós leválasztóból lett
több darab beépítve egy műszerdobozba.
A szerelés első lépéseként elkészítettem azt a panelt, amely a 3db,
magas
talpfeszültségű (20V - 400V) vakut fogadja.
(Ezekhez kell a triac-os kimenetű optocsatoló.)
|
 |
Ezután következett az alacsonyabb talpfeszültségű (0-20V) vakukat fogadó panel.
A kép alján látható az 1N4148-as diódákból felépített egyenirányító-híd,
amely a tranzisztoros kimenetű optocsatolók illesztéséhez kell. |
 |
Miután a két panel elkészült, a műszerdobozon előfúrással kialakításra kerültek
a csatlakozók helyei, majd megtörtént a készreszerelés.
A doboz pattintással bármikor szétszedhető, - többek között az esetleges elemcserére
gondolva -, azonban erre nem gyakran van szükség, lévén, hogy az áramkör csak az
exponálás pillanatában záródik, egyébként nincs teljesítményfelvétel,
így sokáig üzemkész marad.
|
 |
A tápfeszültséget saját tápforrás adja, ami esetünkben két darab,
sorba kötött 1,5 voltos alkálielem.
Érdemes ügyelni az áttekinthető szerelésre, és vezetékezésre, amely egyrészt
esztétikus, másrészt a későbbiekben megkönnyíti az esetleges bővítést, átalakítást. |
 |
A csatlakozók lehetőleg fémházas jack dugók legyenek, mert ezek nagyobb mechanikai
igénybevételnek tudnak ellenállni, mint a műanyagházasak, amik könnyen törnek,
repednek.
|
 |
Az index fórumon többen érdeklődtek, hogy hogyan kell összevezetékezni
az optocsatolókat. Nekik készítettem ezt a rajzot :)
Természetesen nemcsak a rajzon szereplő típusú optocsatolók építhetőek be:
lényeg, hogy a kimenetük illeszkedjen a vaku talpfeszültségéhez.
(azt, hogy milyen az optocsatoló kimenete, ill. bekötése elolvasható
a gyári pdf doksiban, Google-be beírva a típusszámot, azonnal megtalálhatjuk
a leírást!)
|
